matek órai ihlet

Azért ez a cím, mert egyszer matekórán nagyon kiakadtam, mert a tanár már megint szenyózott és eszembe jutott minden hibám és az, hogy a jelenlegi helyzetben miből áll az életem.  Az volt az első (komoly) alkalom, hogy leírtam az érzelmeim és nagyon megkönnyebböltem utána szóval azóta több fejlemény is születet, minden esetre ez az első és kíváncsi vagyok, hogy kiből milyen érzelmeket vált ki, ha elolvassa. 

Hazamegyek és körülbelül semmire nem tudok koncentrálni, mert folyton az jár a fejemben, hogy mit fogok csinálni a gép elött. Utálom!!! A gép beszippant, zaklat, elveszi az életem és nem hagy nyugodtan.

A suliban megpróbálok valamit teljesíteni, de szinte lehetetlen megfelelni. Ez szörnyű érzés. Olyan rengeteg a tananyak, hogy megtanulom, utána rögtön elfelejtem az egyészet, mert tanulni kell a következőt.

Össze vagyok zárva korombei hülyegyerekekkel akik csak a szexre tudnak gondolni. Azt hiszik, hogy totál sötét vagyok, pedig csak próbálok elvegyülni... Ugyan azt a kiközösítős a másikban hibát keresős játékot játszák mint az oviban.

Ebben a szövegben ugyebár több tiniknél gyakran előforduló problémát is megemelítek, akkor csak azért nem fejtettem ki jobban, mert óra közmen írtam és mert annyi mindent szerettem volna egyszerre leírni, hogy kicsit tömör lett a szöveg. Ugyebár itt szóba jön a gépfüggőség, azt amikor nem értékelik a fáradtságod, a munkád, a Magyar tanítási rendszer nagy hibái és az ebben rejlő félelmem és azt, hogy milyen nehéz beilleszkedni.